Történet

Összeállította: dr. Fehérváry Magda

Alapy Gáspár

(1880, Észak-Komárom – 1945, Dachau)

    Iskolánk 2007. augusztus 1-től olyan komáromi ember nevét vette fel, akinek személyét és tetteit nem örökítette meg a történelem, csupán néhány idős komáromi polgár emlékezetében élhet az 1920-1930-as évek városépítő polgármestere. Alapy Gáspár családja régi (XIII. sz.) nemesi család. Egyik őse a szigetvári hős, Zrínyi Miklós unokaöccseként részt vett Szigetvár sikertelen török elleni védelmében (1566). A dédunoka Zrínyi Miklós név szerint említi a Szigeti veszedelem című művében:

       

           „Hát Alapi Gáspár négy ötven szablyával
            Jün, van befödözve párducnak hátával,
            Vitéz módra ékes szép daru tollakkal
            Bővölkedik vitézséggel s okossággal.”

                                      (5. ének, 48. vers)

    A XX. századi Alapy-utód hősies embersége nem kapott ekkora nyilvánosságot. Nézzük, ki is volt Alapy Gáspár, iskolánk névadója!    1880. szeptember 10-én született Komáromban. Iskoláit szülővárosában és a pozsonyi királyi katolikus főgimnáziumban, a jogot Pozsonyban és Budapesten végezte. Több évig ügyvédjelöltként dolgozott, majd 1912-től városi aljegyzőnek választották. Közben újságírással is foglalkozott (Pozsony: Nyugatmagyarországi Híradó – belső munkatárs; Komárom: Komáromi Újság – szerkesztő).

     Az I. világháborúban (1914-1918) előbb tartalékos volt, majd tüzérhadnagyként harcolt a szerbiai fronton. A háborúból visszatérve 1918. november 6-án helyettes főjegyzővé nevezték ki, 1918. december 11-én pedig városi főjegyzőnek választották. E tisztséget nem sokáig tölthette be, mert az I. világháborút lezáró trianoni béke átrajzolta Magyarország térképét, és Komáromot is kettéosztotta a Duna vonalán. Az északi Komárom volt az igazi városi település, amely most már Csehszlovákiához került, és onnan a cseh hatóságok 1921. január 18-án a következő indokkal utasították ki Alapyt „tartózkodása a csehszlovák állam területén sem rendőri, sem politikai szempontból nem volt kívánatos ”. Ekkor települt át a déli városrészre, a mai magyar Komáromba, amely Magyarország fennhatósága alatt maradt.    Itt 1921. január 31-én főjegyzői állást kapott, 1922. június 26-án pedig helyettes polgármesterré nevezték ki. Három év után, 1925. május 16-án egyhangúlag Komárom polgármesterévé választották. Ezt a tisztséget többszöri újraválasztása után 1944. augusztus 31-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be.

     Alapy Gáspár polgármesterségének ideje alatt a déli városrész, a magyar Komárom óriási fejlődésnek indult. Előtte itt semmiféle középület, út-, villany-és csatornahálózat nem volt, hisz az északi város 13 utcából álló Duna jobb parti   része volt csupán (1919). Alapy nevéhez fűződik a városi székház, a pénzügyi palota, 2 templom, ugyanannyi imaház, 3 iskola, járásbírósági és rendőrségi székház, adóhivatal, pénzügyi laktanya, vasutas lakótelep, városi bérház, a strandfürdő épülete, stb. megépítése. Polgármestersége alatt a város lakosainak száma közel háromszorosára emelkedett, az utcák száma pedig 53-ra nőtt (1937).

    Ezt a fejlődést remek kapcsolataival és ügyes várospolitikájával érte el, amit az egyik helyi lap (Komáromi Lapok, 1939. aug. ? 10.old.) így méltat: „A magyar impérium alatt levő jobbparti városrészt ügyes várospolitikával felvirágoztatta, városfejlesztő koncepciójának eredményes keresztülvitelével az újvárost a modern városok sorába emelte s lakosságának megélhetést és jólétet teremtett.”.

     Kiváló szolgálatainak, hazafias és közérdekű munkásságának elismeréséül Horthy Miklós kormányzó magyar királyi főtanácsosi címmel tüntette ki (1924. júl. 11.), a római pápától pedig a pápai Nagy Szent Gergely Rend középkeresztjét kapta (1926. júl. 5.).

    Minden hazafias és kulturális egyesület vezetésében aktívan részt vett; a Polgári Társaskör és a Tűzoltó Testület díszelnöke, a római katolikus egyházközség világi elnöke volt.

     Alapy Gáspár életében nagy változást hozott a csehszlovák kézen levő Észak-Komárom Magyarországhoz való visszacsatolása. 1939. július 15-ével az egyesített Komárom polgármesteri székébe őt nevezte ki a belügyminiszter. Az északi városrész lakóinak egy része fenntartásokkal fogadta az „anyásokat”, az anyaországból érkező hivatalnokokat, akik a legjobb tisztségeket foglalták el. A keresztény, humanista polgármester a komáromi zsidó lakosság vagyonának és biztonságának védelmében rövidesen szembekerült egy befolyásos, erőszakos szélsőjobboldali csoporttal. Vezetőjük ifj. Wojtowicz Richárd helyi fényképész volt, akit 1936-ban kémkedésért 9 évi fegyházra ítélt a csehszlovák állam, de 1938-ban amnesztiában részesült. A város Magyarországhoz csatolása után a megye nyilasainak vezére, majd a nyilaspuccsot követően, 1944 októberében Komárom megye főispánja lett. A háború végén apjával Venezuelába menekült. (Mácza Mihály: A fényképezés története Komáromban 1945-ig. In.: Komárom megye fototörténete. Tatabánya, 1988. 12. old.). Ifj. Wojtowiczék -Szálasi Ferenc nyilaskeresztes pártjának hatalomra jutása után – 1944. október 17-én több városi vezetővel együtt Alapy Gáspárt is zsidópártolás vádjával letartóztatták és a monostori erődbe internálták. Utána a Csillagerődbe került át, innen őt a dachaui koncentrációs táborba deportálták, a többi városi vezetőt pedig szabadon bocsátották. Dachauban mint a 136708. számú fogoly halt meg. Halálának időpontja pontosan nem ismert, valószínűleg 1945. februárjában (5. vagy 22.?) hunyt el.

     A fentiekből kitűnik, hogy Alapy Gáspár társadalmi és vallási különbség nélkül valamennyi komáromi lakos polgármesterének tartotta magát. Komáromért és polgáraiért kifejtett tevékenysége, önfeláldozása példa lehet mindannyiunk számára.  

1981-ben Nemeskürthy István forgatókönyve alapján Hajdufy Miklós „A béke szigete” címmel tévéjátékot készített Alapy Gáspár polgármesterről, de a filmben sem Alapy, sem Komárom neve nem hangzik el, csak a végén van egy felirat, amin megnevezik őt, és halálának időpontját 1945. febr. 22.-ére teszik.